IMG_9901 Amikor visszagondolok a szülésre és az azt követő napokra, vannak érzések, élmények amik szinte rögtön bevillannak, és nagyon kellemes emlékeket idéznek.

Számomra ilyen például az a hangulat, ami a kórházba indulást kísérte, nagyon izgatott voltam milyen is lesz az  előttünk álló jó néhány óra, és ezt az izgatottságot  csak fokozta, amikor megérkeztünk, és a vizsgálat után az orvos azt mondta, hogy mára más programot ne nagyon szervezzünk, mert ma szülni fogunk.

A vajúdással eltöltött órák alatt úgy éreztem, hogy talán soha nem lesz  vége ennek a napnak, és szinte kizökkentett a hír, amit a szülésznő és az orvos jelentett be, hogy kb. egy órán belül úgy tűnik meglesz a baba. Végre tudhattam, hogy már nagyon közel van a nagy pillanat, megéri mindent beleadni. Innen a következő nagy mérföldkő az volt, amikor felkiáltottak, hogy már látják a baba buksiját. Én innen csak a „vezényszavakra „ és a fájásokra tudtam  figyelni, de végül  felejthetetlen volt a látvány: a 9 hónapnyi várakozásunk kis gyümölcse teljes valójában. Akkor mintha eltűnt volna minden aggodalom, félelem, bizonytalanság, és maradt helyette egy nagyon nagy öröm és megnyugvás, igen megvan, megszületett az első gyermekünk!

További cikkek: Blog