• Elolvadt a hóember

    A napok egyre hosszabbak lettek, a Napocska előbb kelt fel reggel, és egyre később ment esténként aludni. A hó olvadni kezdett, az ereszen lógó jégcsapokból csöpögött a víz. A tó jege megolvadt, egyáltalán nem lehetett már korcsolyázni rajta. Szudorka érdekesnek találta ezt a változást, csizmácskájával vidáman tocsogott a latyakká változott hóban. Egyik reggel, mikor az ablakon kinézett, furcsa látvány tárult a szeme elé. A nemrég még délceg hóember most kókadtan, lesoványodva állt. Feje egészen félrebillent, szemei elcsúsztak, répaorra a földön hevert. 

  • Szudorka a jelmezbálban

    Egy februári délután nyuszika meglátogatta Szudorkát. - Te mi leszel a farsangon? – kérdezte tőle. - Mi az a farsang? És mi az, hogy mi leszek? – csodálkozott a manó. - Minden évben farsangi bált rendezünk az erdőben, ami vidám mulatságot jelent. Jelmezbe bújunk, fánkot eszünk, zenélünk és táncolunk, igyekszünk elkergetni a telet. Kisze bábot is készítünk, van kedved velünk tartani? - Hát persze! De mi az a kisze báb? - Megmutatom neked, készíthetjük együtt is. Holnap eljövök megint, elhozom a hozzávalókat, megcsináljuk. - Nagyszerű! – lelkendezett Szudorka. – És te milyen jelmezbe bújsz majd? - Titok! – felelte sejtelmesen nyuszika. - Meg az az igazság, hogy nem is találtam még ki egészen De az biztos, hogy valami nagyon félelmetes leszek. Róka. Vagy farkas. De lehet, hogy medve. Legalább ilyenkor legyek bátor és erős!

  • Szudorka és a korcsolya

    Egy szép, téli napon, Kisróka meglátogatta Szudorkát.  - Menjünk ki a tóra korcsolyázni! – mondta. - Mi az a korcsolyázás? – kérdezte a kismanó. - Ó, az nagyon jó mulatság, meglátod! Gyere velem, majd én megmutatom,  hogy  kell, nekem már egész jól megy!    Mikor a tópartra értek, Kisróka felvette lábára a korcsolyát, és siklani kezdett a jégen. Hatalmas köröket írt le, ugrásokat, forgásokat mutatott be. Kicsit később aztán lecsatolta a korcsolyát, és a kismanónak nyújtotta. - Tessék, próbáld ki!  Szudorka felcsatolta a korcsolyát, és a jégre lépett. A következő pillanatban aztán akkorát esett, hogy csillagokat látott, pedig nem is volt még este. Zavartan nézett körül, majd megpróbált felállni. Na, ez sem ment ám könnyen, újra és újra kicsúszott a lába alól a talaj. Dühösen nézett a kisrókára, akinek a könnye is kicsordult, úgy nevetett.

  • Szudorka és a hóember

    A karácsony utáni időszak nagy havat hozott. Szudorka és barátai, az erdei állatok, hatalmas hóembert állítottak a kicsi ház ablaka alá. A kismanó vaskos répát hozott ki a házból, az lett a hóember orra, fejére pedig egy foltozott kalap került. Miután elkészült a hóember, bementek az otthonosan meleg házikóba, levetették vizes ruháikat, szépen kiteregették, hogy megszáradjon, ők pedig leültek a kályha mellé. Szudorka finom mézes teával kínálta őket, és kedves történetekkel szórakoztatták egymást. Remekül érezték magukat, ám egyszer csak az őzike ijedten kiáltott fel:

  • Szudorka és a Mikulás

    Szudorka, a kismanó felkészülten várta a telet. Szép kis erdei kunyhót épített magának, egy aprócska kályha is duruzsolt a sarokban. Esténként üldögélt a jégvirágos ablak előtt, és figyelte a sűrű hóesést. Időnként betértek hozzá látogatóba barátai, az erdei állatok, és érdekes dolgokról meséltek neki. Megtudta, hogy egy decemberi éjszakán hosszú szakállú, prémes kucsmájú öregember látogatja meg az erdő lakóit, és hatalmas puttonyából finom falatokat varázsol elő számukra. Ezt az öregembert úgy hívják, hogy Mikulás.