• Szudorka és az ősz

    Szudorka, a kismanó vidáman vándorolt a nagyvilágban. Jó barátai lettek a madarak, a méhecskék, a pillangók, megismerkedett az erdők, mezők lakóival. Éhségét erdei bogyókkal, virágok nektárjával csillapította, szomját harmatcseppel, vagy friss forrásvízzel oltotta. Éjszakánként menedéket talált egy kedves virág szirmában, vagy megágyazott egy kényelmes gomba tetején, esős időben pedig óriási lapulevél alá húzódott. Így élt vidáman és boldogan, heteken, hónapokon keresztül. 

  • Szudorka és a Harmatcsepp

    Ahogy felvirradt az új nap, Szudorka frissen, kipihenten ugrott le ágyacskájáról. - Jó reggelt! – szólította meg valaki. - Jó reggelt! – válaszolt udvariasan a manó, és kíváncsian nézegette a hang gazdáját. Egy harangvirág nyújtózkodott a hajnali napsütésben, annak tetején pedig egy apró vízcseppecske ringatózott. szólította meg Szudorkát. - Ki vagy te? – kérdezte a manó, mire a cseppecske énekelni kezdett: - Az én nevem csilicsepp, csipp-csepp harmatcsepp, hajnalban én itt termek, hipp-hopp, itt termek! Ráülök egy virágra, harangvirág szirmára, sej-haj, szirmára. – A kis harmatcsepp Szudorkára kacsintott, és folytatta a bemutatkozást - Nézd, ahogy a Napocska feljön az égre, és ragyogni kezd odafönt, felemel engem a magasba. Látod, már itt vagyok, hahó! - Csilicsepp ott ült már Napsugár tenyerén, onnan énekelt tovább:

  • A csillagok meséje -mese, esti mese

    Szudorka, a kismanó egy erdei tisztáson éjszakázott, gombaágyacskán pihent, onnan hallgatta új barátainak meséjét.

  • A Hold meséje - mese, esti mese

    Szudorka felkönyökölt gombaágyacskáján, magára húzta falevélpaplanját, és felnézett  a  Holdra. - Szeretném, meghallgatni a mesédet – mondta neki.

  • Szudorka és a Hold - mese, esti mese

    Szudorka meghallgatta a Nap meséjét, és örült, hogy ilyen érdekes barátra lelt. Vidáman fütyörészett, szökdécselt, és elbeszélgetett új barátjával. Időnként megállt, lepihent, elővette csíkos kosárkáját, kivett belőle egy-egy manópogácsát, és jóízűen falatozott belőle.