Szudorka elszenderedett a hajóban, és azt álmodta, hogy egy csendes, nyugodt szigeten sétálgat. A békés kép azonban hirtelen elillant, mert a hajó megbillent, a manócskának ezért gyorsan magához kellett térnie és meg kellett kapaszkodnia, nehogy a hömpölygő folyóba essen. A Duna ugyanis nagyon furcsán kezdett viselkedni. Örvénylett, zubogott, a csónakot valami szeszélyes áramlat ragadta magával.

- Jaj, most mi lesz velem? – kiáltott fel a manó – Most aztán tényleg nagyon egyedül vagyok. Jön-e segítség valahonnan?

- Ne félj, Szudorka! – bújt elő egy pöttöm kisegér a semmiből. – Nagyon veszélyes szakaszra érkeztünk, de hamarosan túljutunk rajta, meglátod! Meg kell nyugodnod, ne félj, itt vagyok veled. Tudsz nekem adni pár falat ennivalót? Nagyon éhes vagyok, így kevés még az erőm.

A manócska szívesen adott enni az egérkének, és úgy érezte, már nem is dobálják a hajót olyan nagyon azok a hullámok.

- Köszönöm! – mondta a kisegér, miután jóllakott. – Most már csak innom adj valamit, mert nagyon szomjas vagyok, s így nincs még elég erőm a továbbiakhoz.

Inni is adott az egérnek, s a tutaj abbahagyta a forgást, nyílegyenesen repült előre a cél felé. Hamarosan meg is érkeztek, kikötöttek Romániában. A vén boszorkány már várta őket, hatalmas szélvihar tombolt a parton.

- Nos, manó! A Nyírfatündéreket erős bűbáj védi, most aztán hiába mormolsz majd varázsigét. Menj előre, s a sziklafalon megtalálod őket!

Szudorka elindult, megpróbált felkapaszkodni a sziklafalon, de nem sikerült feljutnia, újra és újra megcsúszott a lába és ott találta magát, ahonnan elindult. Ekkor váratlanul mellette termett a kisegér és egy csodálatos lábbelit tett elé:

- Húzd ezt fel, és egy-kettőre megtalálod a tündéreket.

A kismanó szót fogadott az egérnek, felhúzta a cipőt és olyan könnyedén lépkedett felfelé, mintha csak kitaposott ösvényen haladt volna. Hamarosan el is érte célját, megtalálta a foglyokat. Szegénykék erős kötéllel voltak összekötve, kezüket, lábukat mozdítani sem tudták. Szudorka megpróbálta kibogozni a kötelet először kézzel, aztán varázsigével. Próbálta elvágni éles kővel, majd varázskéssel is, de hiába! A kötél kicsomózhatatlannak, átvághatatlannak bizonyult. A manócska tanácstalanul, kétségbeesetten roskadt le a földre, de ekkor ismét segítségére sietett aprócska barátja. Éles fogacskáival elrágta a köteleket és a nyírfatündérek kiszabadultak. Boldogan köszönték meg a segítséget és útra keltek, visszarepültek kedves nyírfáikhoz.

Szudorka búcsút vett a kisegértől, elhelyezkedett a tutajon és becsukta szemét. A Duna elringatta a kis utast, aki álmában egy békés, nyugodt szigeten sétálgatott. 

 

További cikkek: Gyereksarok