Szudorka mélyen aludt a kimerültségtől, csak Szerbia partjainál nyitotta ki a szemét. Ásított egy nagyot, majd kikötötte a tutajt, és elindult, hogy újabb feladatokat teljesítsen. Ment, mendegélt, nézegetett jobbra is, balra is, de nem talált semmi jelet, ami arra utalt volna, hogy jó helyen jár. Már éppen kezdett kétségbe esni, mikor megpillantotta a Szelek Öreganyját, aki karba tett kézzel, gúnyosan mosolyogva várta egy odvas fa tövében.

- Na éppen ideje, hogy ideértél – süvített egyet a banya, mire a a fa korhadt ágai hatalmas robajjal lezuhantak a kismanó mellett.

- Itt vagyok, mit kell tennem? – kérdezte Szudorka, az anyó pedig így felelt

- Nézz fel, a fa  tetejére! Látod? Csaknem az égig ér. Fel kell másznod oda, ahol a faágak a felhőket súrolják, és ott fent, a magasban kell megküzdened a tündérek szabadságáért.

 Szudorka szemügyre vette a fát, majd elmormolt egy-két varázsigét, és lábára egy erős bocskort varázsolt, kezébe pedig egy kisbaltát, mellyel kapaszkodókat vájt a fa törzsébe.     

 Elindult tehát fölfelé, ment, csak ment, egyre magasabbra. Félúton megállt kicsit pihenni, és lenézett a földre. De bár ne tette volna! Mert amint lenézett, megszédült, elveszítette egyensúlyát, és zuhanni kezdett lefele. Szerencséje volt azonban, mert kabátkája megakadt egy faágban, így nem esett le. Nagy nehezen visszakapaszkodott, és folytatta az utat felfelé. Nehéz, fárasztó munka volt ez, ismét megállt, falatozott kicsit, hogy erőre kapjon. Néhány éhes hangya morzsát kért tőle, s persze a jószívű manócska szívesen osztozott velük.  Sok-sok idő múlva aztán megérkezett oda, ahol a fa koronája a felhőket súrolta. Az egyik felhőről egy kétfejű sas pillantott le rá, s így szólt:

- Szervusz, Szudorka! Tudom, a Nyírfatündéreket keresed. Elengedem őket, de cserébe én is kérek valamit. Elveszítettem az arany koronámat, ha megkeresed és visszaadod nekem, szabadok lesznek a tündérek.

- Megkeresem a koronát – mondta Szudorka, és gondolkozni kezdett, vajon merre induljon. Ekkor a hangyák újra körbevették, és megszólították:

-  Mi tudjuk, hol van a korona! A fa odvában van elrejtve.

-  Kétfejű sas! – kiáltotta a manó – Vegyél a hátadra, és megmutatom neked, hol találod a kincsedet.

A hatalmas madár hátára vette a kismanót, útnak indultak, és a fa odvában valóban megtalálták az elveszett koronát. A sas nagyon boldog volt, és betartotta az ígéretét, kiengedte a foglyokat. A Nyírfatündérek köszönetet rebegtek megmentőjüknek, elindultak az otthonuk felé, Szudorka pedig hajóra szállt, és folytatta az útját.

További cikkek: Gyereksarok