A hajó csendesen ringatózott a vízen, kellemes, szélcsendes napok következtek. Szudorka mármár azt is elfelejtette, miért is indult útnak, nézelődött, dudorászott, gyönyörködött a tájban. Szlovákia partjainál kezdte kerülgetni az a jól ismert izgalom, ami a különleges feladathelyzetekben szokott előjönni. Pozsonyban, a fővárosban kötött ki, és rövid gondolkozás után, egyenesen a vár felé indult.


- Nos, azt hiszem, a mai feladattal nem birkózol meg olyan könnyen, mint a múltkor! – szólította meg a vén boszorkány.
- Megteszem, ami tőlem telik! – válaszolt bátran a manó.
- A tündérek a vár börtönében raboskodnak, és a tömlöcöt a hétfejű sárkány őrzi. Menj, küzdj meg vele, és meglátjuk mire jutsz azzal a nagy magabiztossággal!

Szudorka nem szólt semmit, határozott léptekkel elindult várbörtön felé. A sárkány fenyegetően tornyosult az ajtó előtt, mind a hét feje tüzet okádott, a manónak esélye sem volt arra, hogy a közelébe férkőzzön. Hirtelen álmosság tört rá, elhagyta minden ereje, leroskadt a fal mellé. Gyenge szellő simogatta homlokát, szemei lassan lecsukódtak, és mély álomba zuhant.

- Szudorka, most jól figyelj rám, mert segíteni akarok neked! – hallott meg egy kedves hangot. - Menj, és keresd meg a környéken a legmagasabb nyírfát, s annak egyik ágából faragj egy sípot. A sípot fújd meg háromszor, s ekkor kezedben terem majd az a kard, mellyel legyőzheted a sárkányt. Ám jól vigyázz, a hét fejét egyszerre vágd le, különben halálnak halálával kell elpusztulnod, a tündérek pedig örökre rabságban maradnak.

A manócska felébredt, megdörzsölte a szemét, körülnézett, és talpra ugrott. Elindult a környéken, vizsgálgatta a fákat, végül megtalálta a legmagasabb nyírfát. Ügyesen kifaragta a sípot, s közben hálát adott magában mesterének, az erdei varázslónak, aki erre a tudományra is megtanította annak idején. Miután elkészült a síp vett egy nagy levegőt, és háromszor belefújt. Ekkor pedig, láss csodát! Kezében termett egy nagy, fényes kard, s ezzel egy időben hatalmas erő és bátorság öntötte el. Nem félt már a sárkánytól, nem törődött a lángokkal, odaugrott, és egy határozott csapással levágta mind a hét fejet. Ebben a pillanatban kitárult a börtön ajtaja, és jöttek, csak jöttek kifelé a Nyírfatündérek, akik nem győztek hálálkodni szabadítójuknak. Szudorka végigsimította megperzselődött ruháját, elköszönt a tündérektől, és ügyet sem vetve a zsörtölődő boszorkányra, hajóra szállt, és folytatta az útját.

További cikkek: Gyereksarok