surodka_mese_1_kicsiEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manóváros. Nem is város, inkább falu, nem is falu, csak falucska. Itt élt Szudorka, az ici-pici kismanó. Azaz miket is beszélek! Éppen az volt Szudorka bánata, hogy egyáltalán nem volt ici-pici, majd fél fejjel nagyobbra nőtt, mint a többiek! Termeténél csak a bánata volt óriásibb, mert amerre csak járt, gúnyolták, nevették, összesúgtak a háta mögött.

Egy nap aztán elhatározta, hogy maga mögött hagyja az aprócska falut, és szerencsét próbál a nagyvilágban. Magára öltötte kedvenc pöttyös nadrágját, lila cipőcskéjét, fejére tette csíkos kalapját, kezébe kapta csíkos kosárkáját, a csíkos kosárkába pedig néhány hamuba sült manópogácsát készített. A falu határából még egyszer visszanézett, nagyot sóhajtott, és útnak indult. Ment, mendegélt, erdőkön, mezőkön, dombokon, hegyeken keresztül. Vidáman szökdécselt, és egy kis dalocskát dudorászott fennhangon:

Szudorka az én nevem,
Libbidi, labboda,
A pogácsát szeretem,
Libbidi, labboda,
Vándorútra elindultam,
Jaj, de sokat gyalogoltam,
Libbidi-labboda!

Egyszer azonban megtorpant, mert valaki megcsiklandozta az orrát, és halk kuncogást is hallott valahonnan.
Forgatta a fejét jobbra-balra, de senkit nem látott. Megperdült a sarkán, körbe-körbeforgott, egészen addig, míg úgy elszédült, hogy a popsijára csücsült, még a kosárka is kiesett a kezéből! Ám hiába, most sem látott senkit, csak a kuncogás lett egyre erősebb.
- Ki az? Ki csiklandoz engem? – kérdezte csodálkozva.
- Hát én! Én, a Napsugár! – hallatszott a feje fölül.

Szudorka a hang irányába fordult, de alig emelte fel kicsit a fejét, az orrát csavargatni kezdte valami, és akkorát tüsszentett, hogy egy álmos bagoly mérgesen dugta ki a fejét odújából:

- Halkabban, kérem, halkabban, én egész éjszaka keményen dolgoztam, most pihenni szeretnék végre!
- Bo-bocsánat, én nem akartam, igazán nem! – szepegett a kismanó, aztán kacagni kezdett, és vele együtt kacagott Napsugár is.
- Leszel a barátom? - kérdezte tőle.
- Szívesen – felelte a Nap.
- Akkor lejössz hozzám?
- Nem tudok lejönni, megégetnélek.
- Miért égsz ilyen erősen?
- Sok ám a dolgom! Felmelegítem a levegőt, hogy ne fagyjanak meg a növények, az állatok és az emberek. Virágba borítom a fákat, érlelem a gyümölcsöt, a gabonát! De azért lehetünk barátok! Elkísérlek, vigyázok rád az úton, és szívesen mesélek neked. Szeretnéd?
- Igen, nagyon szeretném – felelte Szudorka. – Örülök, hogy egy barátom már van! Azt hiszem, sok-sok közös kalandban lesz még részünk.

Letölthető mesék, esti mese, mese letöltés, letölthető esti mesék, letölthető mesék gyerekeknek, gyerekmesék.

További cikkek: Gyereksarok