A kismanó mélyen aludt, álma nyugodt volt, pihentető. Akkor ébredt csak föl, amikor megérkezett Bulgáriába.Kilépett a partra, nagyot nyújtózkodott és körülnézett. Nagyon meglepődött, amikor megpillantotta a boszorkányt, és a körülötte sétálgató, kacarászó nyírfatündéreket.

- Sziasztok! – köszönt rájuk. – Induljatok gyorsan, meneküljetek a boszorkánytól!

- Induljunk? Hová induljunk? – néztek rá csodálkozva a tündérek.

- Menjetek haza, a nyírfák várnak benneteket!

- Nem értjük, miről beszélsz, hiszen mi itt lakunk!

Szudorka értetlenül pislogott, de amikor meglátta a vén banya szája szegletében bujkáló gúnyos mosolyt, már tudta, miről is van szó. A tündéreket elvarázsolták.

- Ezek a tündérek már az enyémek, nem akarnak elmenni innen! – nevetett a vénasszony.

- Nyírfatündérek! A banya hazudik, nektek nem itt van az otthonotok! Elfelejtettétek az öreg nyírfákat? Elfelejtettétek a szép meséket, amiket meséltetek nekik?

A tündérek csodálkozva figyelték a manót, de csak ingatták a fejüket, nem értették meg, miről beszél. Szudorka azonban nem adta föl, énekelni kezdett:

Volt egyszer egy öreg nyírfa

sallárom-sallárom-haj

öreg fának ezer titka

sallárom-sallárom-haj,

Kis tündérek éltek nála

puha ágy volt koronája

sallárom-sallárom-haj.

A nyírfatündérek abbahagyták a kacarászást. Közelebb húzódtak a manóhoz, aki folytatta az éneklést:

Öreg nyírfa koronáján

sallárom-sallárom-haj

mesét bontott egy szivárvány

sallárom-sallárom-haj

kis tündérek ezt suttogták

esténként ezt dalba fogták

sallárom-sallárom-haj

A nyírfatündérek töprengve nézték a manót, és azt mondták:

- Milyen ismerős ez a dallam! Milyen ismerős ez a történet! Folytasd manó!

Eltelt az ősz, eltelt a tél

sallárom-sallárom-haj

tavasszal száz madár zenélt

sallárom-sallárom-haj

megérkezett végül a nyár

de egy éjjel csúf felhő szállt

sallárom-sallárom-haj

A nyírfatündérek izgatottan suttogni kezdtek, a vén boszorkány pedig ráförmedt a manóra:

- Elég legyen a dalolásból, senki nem kíváncsi a nótádra! Gyertek, kicsikéim, ideje aludni menni.

- Nem! – kiáltották a tündérek. – Igen érdekes ez a nóta, folytasd manó! Mi történt azután?

Vén boszorkány vihart küldött

sallárom-sallárom-haj

erős széllel sok fa küzdött

sallárom-sallárom-haj

magányos lett, ó a nyírfa

tündéreit sírja vissza

sallárom-sallárom-haj

- Igen, emlékszünk már! Mit tettél velünk, Szelek öreganyja? Messzire kerültünk az otthonunktól, elhagytuk kedves barátainkat, a nyírfákat, gonosz varázslatot küldtél ránk! Köszönjük, Szudorka, hogy visszaadtad az emlékeinket. Azonnal indulunk, végre hazamegyünk!

- Jó utat, tündérek, örülök, hogy segíthettem! Én is indulok, még van egy kis dolgom. Megyek tovább a Dunán, meg sem állok Ukrajnáig!

További cikkek: Gyereksarok